Tíz év kegyelem, egy életre szóló küldetés. Ahol a szív megváltozik: 10 éve a csíkcsicsói Élet a Lélekben imaközösséggel. Hála a múltért, áldás a jövőért a Színeváltozás hegyén. Uram, jó nekünk itt lenni – együtt, Lélekben, tíz éve! Élő közösség, lángoló szívek: Ünnep Csíkcsicsó felett.

Mérföldkőhöz érkezett a csíkcsicsói hitélet: fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a helyi Élet a Lélekben imacsoport. A kerek jubileum alkalmából szervezett dicsőítő és hálaadó találkozóra a falu felett magasodó Bánya-hegyen – közismert nevén a Színeváltozás hegyén – került sor, amely az elmúlt évek példás összefogásának köszönhetően teljesen megújult szakrális térként fogadta a zarándokokat.

Az elmélkedések sorát Bajcsi Tibor beszéde gazdagította, aki a jól ismert szentírási idézet – „Uram, jó nekünk itt lenni!” – mentén bátorította a jelenlévőket. Kifejtette, hogy a hegyen megtapasztalt isteni közelség és a testvéri közösség élménye olyan lelki forrás, amelyből a hétköznapokba visszatérve is folyamatosan töltekezni lehet.

A találkozó egyik legmeghatóbb és legerőteljesebb pillérét a személyes tanúságtételek jelentették. Az imaközösség tagjai nyitott szívvel, saját élettörténeteiken keresztül tettek tanúbizonyságot arról, miként tapasztalták meg Isten és a Szentlélek valóságos munkálkodását, gyógyító és irányt mutató erejét a saját életükben.

Az Oltáriszentség előtt térdelve, a dicsőítő imádságban a közösség egy emberként adott hálát az elmúlt 10 év minden ajándékáért, miközben áldást kértek a családokra és az Élet a Lélekben imaközösség jövőbeli szolgálatára. A Színeváltozás hegyén tartott jubileum nemcsak a múlt miatti köszönetnyilvánítás, hanem a jövőbe vetett hit és a keresztény testvériség megerősítése is volt.

A találkozó központi eseménye az ünnepi szentmise volt, amelyet László Rezső csíkcsicsói plébános mutatott be. A lelkipásztor szentbeszédében kiemelten kitért az Élet a Lélekben közösségek fontosságára és a plébánia életében betöltött nélkülözhetetlen szerepére. Rámutatott, hogy az ilyen imacsoportok képesek élővé, tevékennyé és lélekkel telivé formálni a mindennapi egyházközségi életet.
Virág Zsolt
Fotó: Xantus József