A gyulafehérvári ezeréves Szent Mihály-székesegyházban, szombaton ünnepi szentmise keretében Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek diakónussá szentelt három V. éves kispapot, a gyimesbükki Antal Endrét, a bólyai Barna Miklós Istvánt és a gyergyóalfalvi Kiss Szilárdot. .

Az ünnepi szentmisét Kovács Gergely érsek celebrálta, amelyen jelen volt Kerekes László segédpüspök, Jakubinyi György nyugalmazott érsek, Tamás József nyugalmazott segédpüspök, a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről nevezett Római Katolikus Papnevelő Intézet elöljárói, a gyulafehérvári főegyházmegyés papok, a szentelendő diakónusok plébánosai, valamint családtagjaik és barátaik, szeretteik.

A szentelési szentmisében az evangélium felolvasása után András István a gyulafehérvári szeminárium rektora kiszólította a jelölteket, és kérte a főpásztort, hogy szentelje fel őket a szerpapi szolgálatra.
A szentbeszédben az érsek a szentleckében hallott újszövetségi szakaszra utalt az Apostolok Cselekedeteiből, amely szerint „hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt, bölcs férfit” választottak ki az apostolok, akik kézrátétellel felszentelve az Egyház karitatív ügyeinek intézésére álltak. E példára hivatkozva mutatott rá a diakónusi szolgálat lényegére, amely ma is az Egyház szolgálatában, a közösség javára történik.

Ezt követően a diakónus-jelöltek letették a szentelési ígéreteiket, majd tiszteletet és engedelmességet fogadtak a főpásztornak és mindenkori utódának. A teljes átadás jeleként földre borultak, miközben a Mindenszentek litániáját imádkozva a jelenlevők a szentek közbenjárását kérték a jelöltekért és szolgálatukért.

A litánia elimádkozását a diakónussá szentelés két lényeges mozzanata követte: a főpásztor általi kézrátétel és a felszentelő ima. Az újonnan felszenteltek magukra öltötték a diakónusi liturgikus ruházatot, vagyis a bal vállon átvetett és a jobb kar alatt megkötött stólát, valamint a dalmatikát, átvették az evangeliáriumot, majd a diakónusi rendbe való befogadással zárult a szertartás.
Seminarium Incarnatæ Sapientiæ
fotó: Ambrus Magor