Boldog IV. Károly: A fegyverek zajában a béke halk szava. Kéz a kézben az oltártól a mennyországig. Trónfosztva is király, elhagyatottan is hívő. Szenvedésben megacélozott hit és a szeretetben megélt hűség.

Október 21-én Boldog IV. Károly királyra, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodójára emlékezünk. Az egyházban egészen egyedülálló módon nem a halála napja, hanem a Bourbon-Pármai Zita hercegnővel kötött házasságkötésének évfordulóján emlékezünk rá. Amikor Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta őt, szimbolikusan a család szentségét és a példás házaséletet állította a világ elé mint a szentséghez vezető utat.

Károly eredetileg nem készült császárnak és királynak. Fiatalon távol állt a trónöröklési sorrendtől, ám a történelem tragédiái – köztük Ferenc Ferdinánd 1914-es meggyilkolása – hirtelen a birodalom élére szólították. Így lett végül Ferenc József halála után, 1916. november 21-én osztrák császár, majd december 30-án magyar király. Erre a hatalmas feladatra nem uralkodói gőggel, hanem mély alázattal és felelősségtudattal tekintett.

Uralkodásának legfőbb mozgatórugója a béke iránti rendíthetetlen törekvése volt. A tomboló első világháború borzalmai közepette ő volt az egyetlen európai államfő, aki szívből megfogadta XV. Benedek pápa békefelhívását. Károly nem a katonai dicsőséget vagy a birodalom terjeszkedését kereste, hanem a vérontás végét: Ezért titkos diplomáciai utakon, akár saját szövetségeseivel szemben is mindent megpróbált, hogy elhozza a békét a szenvedő népnek. Bár fáradozásait gúny és elutasítás fogadta, mindvégig hű maradt a béke eszméjéhez.

A háború viharai és a későbbi birodalmi összeomlás közepette a család szentsége nyújtott számára menedéket. Károly és Zita házasságát mély szeretet és vallásos tisztelet jellemezte. Isten gazdagon megáldotta őket: szerelmükből nyolc gyermek született (Ottó, Adelheid, Róbert, Félix, Károly Lajos, Rudolf, Sarolta és Erzsébet), akiket a legnagyobb szeretetben és hitben neveltek. Amikor a Monarchia felbomlása után Madeira szigetére száműzték őket, a fagyos elhagyatottságban és a szegénységben is a család egysége maradt a legnagyobb kincsük.

Károly alig 34 évesen, tüdőgyulladásban hunyt el 1922. április 1-jén. Utolsó óráiban is hűséges hitvese fogta a kezét, akinek még az esküvőjük előestéjén azt mondta: „Most pedig segítenünk kell egymásnak, hogy a mennyországba jussunk.”

Ma, október 21-én az ő tiszta alakja előtt tisztelgünk, aki uralkodóként a békét, férjként és apaként pedig a család szentségét szolgálta.
Boldog IV. Károly király, imádkozz a családokért és a népek békéjéért!
Virág Zsolt