Az elmúlt hét csütörtökön volt az Úrnapja, ami Jézus Krisztus Szent Testének és Vérének főünnepe, a pünkösdi időszak méltó betetőzése. De ez az ünnep nem pusztán csak egy történelmi esemény emlékezete, hanem annak az ünnepe, hogy Jézus Krisztus valóságos és köztünk maradt jelenlétének legmélyebb ünneplése az Oltáriszentségben.

Nem csupán, egy szép hagyomány, amiben arról van szó, hogy előveszik a díszes monstranciákat, az utcákon vagy a templom körül négy szabadtéri oltárokat állítanak fel, sok helyen csodálatos virágszőnyegeket készítenek és a gyerekek virágszirmokat szórnak.

Aki viszont résztvevőként az egész Úrnapi eseményből csak ennyit lát, nem több egy hagyományőrzőnél. Egy olyan jóindulatú személynél, aki csak a múltbéli kulturális értékek, szokások és rituálék tudatos jó ápolója. Ez a hozzáállás csupán arra elegendő, hogy segít fenntartani egy közösség identitását.

De Úrnapján nem arról van szó, hogy a pap csak úgy végig-hordoz valamit a díszes szentségmutatóban a hívők meg énekelnek esetleg beszélgetnek, hanem arról is, hogy hagyjuk magunkat kiragadni az önzésből, a közönyből, a kényelmes és privát hitből. Arról van szó, hogy válaszolunk a személyes megtérésre szóló hívására, és hogy befogadjuk és elfogadjuk teljesen Krisztus jelenlétét. Azt a jelenlétet, amely átalakít és teljesen egy új világ építőivé tesz bennünket. Ez a rituális körmenet, amely megtanít bennünket a krisztusi szeretet gyakorlására. Egy olyan szeretetre, amely adománnyá válik. Arra tanít, hogy ez az igazi szeretet áramolhasson közöttünk, és megsemmisítse az önzés láncait. Úrnapja egy olyan ünnep, amely által hittel megtanuljuk Isten valóságos jelenlétét. Megérezhetjük, hogy arra kaptunk meghívást, hogy jelen legyünk a társadalmi helyzetekben és kihívásokban, ne meneküljünk, hanem személyesen kötelezzük el magunkat a közöttünk valóságosan is jelen lévő Jézus Krisztus mellet. És ez pedig a HIT!
Virág Zsolt
Fotó: Steigerwald Tibor – Sepsiszentgyörgy