Vannak ritka, felemelő pillanatok a történelemben, amikor az Isteni Gondviselés olyan vezéregyéniséget állít egy közösség élére, akinek puszta jelenléte is biztonságot, szava pedig reményt ad a viharban. Hajdó István főesperes-plébános pontosan ilyen sziklaszilárd bástyája volt Gyergyószentmiklósnak és az egész közösségnek. Aranybetűkkel beírt neve mögött egy olyan karizmatikus lelkipásztor alakja ragyog fel, aki nemcsak a szószékről, hanem a szívéből szólt a népéhez; a legnehezebb történelmi időkben sem a saját biztonságát kereste, hanem rendíthetetlen hittel oltalmazta és vezette a rábízott lelkeket a békesség útja felé.

Hősi mivolta és mély felelősségérzete az 1989-es romániai események puskaporos, zavaros napjaiban mutatkozott meg a legdrámaibban, amikor Gyergyószentmiklóst fenyegető gyűlölet és káosz tüzét az ő erélyes, mégis jóságos szava oltotta el. A józanság és a megbocsátás pajzsaként állt a megvadult indulatok útjába, plébániáját a béke és az összefogás menedékévé emelve, miközben a rendszerváltás utáni években fáradhatatlanul, mintaszerű gazdaként szépítette a Szent Miklós-plébániatemplomot. Nem csupán a patinás barokk falakat támasztotta fel a múlt romjaiból, és nemcsak az elrabolt egyházi javakért vívott igaz harcot, hanem egy élő, egymást szerető és lélekben lüktető keresztény közösséget kovácsolt össze, amelynek minden rezdülését apai gondoskodással kísérte.

Hajdó István nevét és prófétai küldetését azonban a 2005-ös csíksomlyói búcsú ünnepi szentbeszéde véste be kitörölhetetlenül az egyetemes magyarság szívébe, amikor a Szűzanya lábánál több százezres tömeg előtt, könnytől fátyolos szemmel hirdette meg a megmaradás parancsát. Drámai szavai, melyek Erdélyt a száműzetés Patmosz szigetéhez hasonlította: a jövőt építő bölcsőt vagy a lassú nemzethalált jelentő koporsót választjuk-e? Bár a „szó mestere” testét Székelylengyelfalva földje borítja, a Hit, az Anyanyelv és a Keresztény Erkölcs szent hármasáról szóló, megalkuvást nem ismerő hagyatéka ma is ott lüktet sok székely szívben, örök fénysugárként világítva át a múlt és a jelen sötét fellegeit.

Virág Zsolt